A Tokaji Nemzetközi Művésztáborban (2021. június 4-13.) készült alkotásokból nyílt időszaki kiállítás a Tokaji Világörökségi Bormúzeumban. A kiállítást Bánné dr. Gál Boglárka, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közgyűlés elnöke, dr. habil. Szepessy Béla grafikusművész, a Nyíregyházi Egyetem Vizuális Kultúra Intézet Igazgatója, valamint Borisz Kuzma festőművész, a Kárpátaljai Terület Művészeti Szövetség elnöke nyitotta meg. Az művésztáborban résztvevő alkotók: Biba, Szergej festőművész (Ungvár), Erfán Ferenc festőművész (Ungvár) MMA tag, Hidi Endre szobrászművész (Nagydobrony), Huttkay Tímea bútorfestő (Tokaj), Kopriva Attila festőművész (Munkács), Kovács Ferenc Öcsi zeneművész, szobrászművész (Budapest), Lucenko, Igor festőművész (Ungvár), Mankovits Tamás iparművész (Miskolc-Tiszaladány), Matl Péter szobrászművész (Munkács), Nagy Kristóf szobrászművész (Szentendre), Pavlisin, Vladimir festőművész (Ungvár), Réti János festőművész, grafikus (Ungvár), Soltész Petra szobrászművész (Tokaj), Szepessy Béla grafikusművész (Nyíregyháza). (A kiállítás megtekinthető: 2021. október 16-30-ig, a múzeum nyitvatartási idejében).

Részlet Bánné dr. Gál Boglárka beszédéből:
Peter Renshaw nevelésfilozófus gondolatai szerint:
„A művészetek az élet alkotó energiáit adják. Fejlesztik a gondolkodást, a koncentrációt, a kooperációs készséget, a kockázatvállalást, a nyitottságot, az intuíciót, a spontaneitást, a bizalmat és önbizalmat. Erősítik a képességet és szándékot arra, hogy az értékes dolgokat észrevegyük, kutassunk a felszín alatt."
A filozófus e pár sora tökéletesen leírja, miért is bír akkora jelentőséggel, hogy támogassuk a művészetet, és lehetőséget adjunk az alkotások minél szélesebb körben való megismertetésére. És pontosan ezt tette a Tokaji Nemzetközi Művésztábor, és ezt tettük a hétvégén a táborban készült alkotásokból nyílt kiállítás alkalmával is.

Dr. habil. Szepessy Béla:

"Általában az ilyen művésztelepeket, művésztáborokat szokás plain air-nek nevezni. A francia szóösszetétel eredeti jelentése „nyílt levegő”, mely arra utal, hogy az alkotók, elsősorban a festők, a szabadban a természetben hozzák létre alkotásaikat, ahogy tette egykoron  John Constable és William Turner is akiket francia utódaik, a barbizoni festők, példaképeiknek tekintettek. Ez a festőcsoport annyiban is újat hozott, hogy csoportosan alkottak és állítottak ki. A közös alkotás, közös gondolkodás, közös kiállítás olyan plusz energiákat adott, hogy ez évszázadokra meghatározta a művészetszociológiai viselkedésformákat. Gyakorlatilag a különféle izmusok kialakulásában is meghatározó szerepet játszott. A művészek rájöttek arra, hogy az együttes munka, a közös problémák, az együttlét öröme jótékonyan hat az alkotói folyamatra, mivel úgymond egymás között vannak, nem kell megküzdeni a közönség, a befogadó néző esetleges értetlenségével. Talán ez az elgondolás indította a Tokaji Művésztábor szervezőit arra, hogy meghívják a régió jeles alkotóit, jelenlegi határokon innen és túlról, hogy a közös alkotás örömét és boldogságát magukba szívják.

Ez a boldogság az, ami feloldja a műfaji, technikai határokat és teret ad a kísérletezés lehetőségeinek.  

A Tiszai táj, amely évszázadok óta kimeríthetetlen téma a festők számára, csak akkor mutatja meg az igazi arcát, ha az alkotó rászánja az időt, és csak szemlélődik, magába szívja a látványelemeket, lelkesül attól, hogy a vízen miképpen csillan a fény, mikor egy felbukkanó hal gyűjt fényköröket maga köré. Nem lehet tudni, hogy Réti János mennyi ideig várt a megfelelő pillanatra, de amikor úgy érezte, megragadta a pasztellt és biztos vonalakkal vázolta fel a kompozíciót. A tükröződés és a távoli kéklő hegyek, mint fő motívumok tűnnek elénk, türkizek és kobaltok uralják a kép előterét, a folyó túlpartján sárgászöldek idézik meg a napfényt. Idézik, mondtam, mert tájképet nem lehet úgy festeni, mint egy csendéletet, nem lehet ábrázolni egy fa minden ágát, levelét, rügyét. Meg kell fejteni azokat a szín és formabeli összefüggéseket, amelyek jellemzik a látványt, és meg kell találni azokat a kifejező eszközöket, színeket, vonalakat, ecsetjárást, felületet, faktúrát, ami a nézőben azt a hatást kelti amit a művész ki akar fejezni. Réti János Tiszai hangulatain érezni lehet a víz remegését, a mozgást és a mozdulatlanságot. A könnyed, de biztos vonalvezetéshez intenzív színélmény párosul. A stégnél című kép kubista gyökerű formavilága, biztos szerkesztést mutat. A tér kiegyensúlyozott geometriáját a vízfelület könnyed vibrálása oldja fel. A színhasználat üdesége teszi levegőssé a képet...."